Rekonstrukció

A kerámia az építészetben évezredek óta jelen van. Kezdődött a téglával, folytatódott a mázas felületek kialakításával, melyek egyrészt megvédték az épülettestet, másrészt alkalmasak voltak kielégíteni az emberek ősi vágyát a díszítésre, illetve a történet mesélésre. Évszázadok során finomodott, tökéletesedett a technika, s a mázas, színes kerámia az épületek szerves része, elengedhetetlen esztétikai, funkcionális eleme lett.
Magyarországon a XIX. század végén a pécsi Zsolnay gyár újító innovációja révén a korszak iparművészetének vezető ipari üzemévé fejlődött. Nagyszerű építészek tervezték be a mázas kerámiát épületeik homlokzatára, használták nagyszerű látványterveik anyagaként belső térben. Az akkor készült kerámiák a mai korban elismerést váltanak ki a szemlélőből, megóvásuk, bő évszázados fennállásuk alatti hiányaik pótlása fontos, nemes feladat, mely sokszor próbára teszi az alkotót.
A Millennium időszakának nagy bérház-, és palota építéseinek kedvelt kerámiája volt a szintek kemény, mázatlan, ám színes, csodálatos mintákkal készülő járólap burkolata. Ez részben Bécsből került Magyarországra, részben Németországból. A német árut származási helye miatt mettlachinak mondjuk, hiszen Mettlach városából, a Villeroy&Boch üzemből került hozzánk. A mettlachi gyártás a kerámia ipar egyik legnehezebb szegmense. Titka abban rejlik, hogy az anyagot fel kell égetni arra a hőfokra, ahol összetevői megolvadnak annyira, hogy a benne lévő színezőanyagok is megolvadnak, így színeik tüzesen ragyognak. Ez a határ nagyon szűk, 5-10 fokos eltérés is méret és szín eltéréseket eredményez. Viszont ha megfelelő anyagokat megfelelő hőfokon égetünk, csodálatos világ tárul elénk.
Rekonstrukciós figyelmem e két területre összpontosul; mázas épület díszek, mettlachi burkolat. Ezen az oldalon ezekből mutatok be néhányat.

Klikk a nagy képhez!